A rádzsa jógában a gyakorlás főként belül zajlik, mint pl. az elmehullámok lecsendesítése. Mantra jógában a legfontosabb a dzsapa (mantraismétlés) és az áhítat. A laja jógában a tanítvány kizár minden külső hangot, csak a szívhangra (anáhata náda) figyel, és elméje ebben oldódik fel. A hatha jóga lehetővé teszi az alvó kundaliní sakti (kígyó erő) felébresztését az ászanák és pránájáma gyakorlása által. Amikor ez az energia, amely alvó állapotban található a gerinc tövénél elhelyezkedő múladhára csakrában, eléri a fejtetőn lévő szahaszrára lótusz-csakrát, a jógi is eléri a tökéletességet, és szert tesz az Önvaló ismeretére (átma dnyána). A külső szemlélő számára a hatha jóga nem több fizikai testedzésnél. Manapság sokan csak azért végzik az ászanákat és a pránájámát, hogy egészségüket megőrizzék, vagy kisebb-nagyobb testi bajaikon javítsanak. Nem kétséges: a hatha jóga lehetővé teszi, hogy egészségünket karbantartsuk vele. S ebből a szempontból a hatha jóga hatékonyabb bármely gyógyszernél, mert lehetővé teszi, hogy a bennünk rejlő kiapadhatatlan energiaforrásból táplálkozzunk.” – Szvámí Visnu-dévánanda

“A jóga ászanákkal egyidejűleg gyakoroljuk a mélylégzést és az elme koncentrációját. A kitartott ászanák alatt a kocentrációs képesség növekszik, s egy óra gyakorlás során nem csak egy óra jóga testtartást, hanem egy óra mély relaxációt és egy óra meditációt is nyerünk.

A jóga gyakorlatok rendszere nem hasonlítható semmi máshoz, hiszen teljes lényünkre ható, átfogó javulást eredményez. A lassan és tudatosan végzett gyakorlással az ászanák a fizikai testgyakorláson túl koncentrációs és meditációs gyakorlattá válnak. A jógik nagy figyelmet fordítanak elméjük irányítására. Az ebből eredő szellemi erőt használják arra, hogy az élet rejtett csodáit mélyrehatóan és közvetlenül tanulmányozzák. Tudják, hogy az elme természeténél fogva nyughatatlan és minden pillanatban hatással van rá és serkenti, ingerli a látás, a hallás, az ízlelés, a tapintás és a szaglás. Ezért erőfeszítést kell tenni arra, hogy az elmét leválasszák az érzékelhető tárgyi világról és befelé irányítsák, s minden zavaró körülménytől megtisztítva irányítás alatt tartsák. Ha a jógatartásokat nem csupán tornagyakorlatokként végezzük, hanem tudatában vagyunk, hogy melyik izomcsoportot használjuk, tudatában vagyunk a légzésnek és a relaxációnak, akkor az elme lépésről lépésre leválasztódik az érzékekről. A hatha jóga gyakorlásával, melynek részei az ászanák, eljuthatunk a rádzsa jógához.” – Szvámí Visnu-dévánanda