Az egyensúlyról- Buddháról és a megvilágosodásról

Buddha hercegi családba született Lumbiniban (ez a mai Nepál területén fekszik). Gyermekkorát jómódban, gazdag környezetben, gond nélkül élte apja palotájában. Egyszer kiszökött a magas kőkerítés túloldalára, amely körülvette a palotájukat. Ott szembetalálkozott a szegénységgel, amit nem tudott hova tenni, hiszen ez idáig csak az a világ élt benne, amelyben ő és a családja élt. Ez az élmény meghatározó lett Gautama Sziddhártha számára. Ez volt az ő eredeti neve.

Felnővén ő is megházasodott és gyermekük is született. De bizony az a régi kép csak nem ment ki a fejéből, időről-időre felbukkant emlékezetében, mígnem arra sarkallta, hogy egyszer otthagyva családját, és lemondva minden anyagi jólétről és gazdagságról, egy szál köpenyegben útra kelt, hogy a benne dúló kérdésekre választ találjon.

Sokáig rótta a poros utakat, vándorolt egyik városból a másikra. Szerzetesnek is beállt.

De nem kapott választ a kérdéseire, nem találta meg azt amit keresett. Hogy miért kell szenvednie az embereknek? Hogy miért van szegénység és gazdagság? Hogy hogyan lehet kiszabadulni a szenvedés körforgásából? Hogyan lehet belső békére lelni? Mi a titka a kiegyensúlyozott földi létnek?

Egy idő után tovább merészkedett, fel, fel a magasba, a Himalájában egy barlangban lótuszülésben élt éveken keresztül és csak meditált és meditált és kereste a válaszokat.

De mivel itt sem találta meg, hát lejött a hegyekből, újra emberek közé, de továbbra is sokat meditált.

Egy ízben, amint éppen a Bódhi fa alatt ült lótusz ülésben, és meditál, hallja, hogy a folyó felől a szél hangokat hoz felé. Fülelt, tisztán hallotta, hogy a folyón egy csónakban egy szitárművész utazott egyik tanítványával és magyarázott neki:

Tudod, ha azt akarod, hogy a legtisztábban szólaljanak meg a hangszered húrjai, hogy a legcsodálatosabb zenét add az embereknek, akkor nem jó, ha nagyon meghúzod a húrokat, de az sem jó, ha nagyon lazára veszed őket. Viszont szabadon kell rezegniük a húroknak, akkor fognak a legszebben megszólalni, és így csodálatos dallamot tudsz majd elővarázsolni a hangszeredből.

És ekkor! Ezt hallván, végre megvilágosodott Gautama, végre megértette, hogy sem a dúsgazdagság, sem az anyagi javakról való lemondás, sem a szegénység, sem ez, sem az nem helyes, hanem az arany középút —- AZ EGYENSÚLY. Amikor egyensúlyban vannak a dolgok benned, akkor körülötted is azzá válnak. Hogy bár innen szemlélve a világot, ahol mi halandó földi lények vagyunk – káosznak tűnik az egész világ, mégis egyensúlyban vannak a dolgok.

A Buddha szó jelentése: A felébredett. Ekkor ébredt fel Gautama, ekkor oszladozott szét a Maya fátyla a szemei előtt és kezdett tisztán látni. Élete végéig, míg meg nem halt Indiában, egész életét annak szentelte, hogy tanította az embereket, hogyan kell kilépni a szenvedés körforgásából.

Mindezt, amit itt olvasunk ebben a mesében – megtalálhatjuk a jógában is. A jóga is arra tanít bennünket hogyan legyünk egyensúlyban, és hogyan uraljuk elménket és szívünket.