– Mester, teljes káosz az életem. Úgy tűnik, egyáltalán nem tudom összeszedni a gondolataimat, fáj mindenem, a gyomrom állandóan görcsben van, és az ízületeim annyira fájnak, hogy alig tudom átvészelni a napokat. Egyáltalán nem tudom, mit csináljak, ezért kértelek, hogy találkozz velem. Mit tegyek?

A mester még egy lassút kortyolt a kávéjából, mintha nem is hallotta volna a tanítvány szavait. Végül aztán azt mondta:

– Kedves Sally, ez nem a tiéd.

Sally így felelt:

– Mester, látom, nem érted. Fájdalmaim vannak, érzelmileg és fizikálisan is. Alig tudom összeszedni magam. Szükségem van valamire, akár áldásra, akár valamiféle átalakulásra, akár valamilyen gyógyulásra. Szükségem van valamire, mert teljesen szétzuhantam.

– Mégis mi történik az életedben? – kérdezte a Mester. – Mi olyan kaotikus?

– Ó, a gyerekeim! – kiáltotta Sally. – Már fel se hívnak, és ha igen, akkor is összevitatkozunk valamin. Vagy csak azért keresnek, mert akarnak valamit. Valahogy nem értjük meg egymást, nincs meg az a szoros kapcsolat köztünk, amiről mindig is álmodoztam.

A Mester arcán valami vigyorhoz hasonló kifejezés futott át, miközben azt mondta:

– De ez nem a tiéd. És a gyerekeid sem azok. Mi van még, Sally kedves? Mi van még?

– Mester, a világ is széthullóban van! Nézem a híradót, olvasom az újságot, beszélgetek az emberekkel, és teljesen nyilvánvaló, hogy a világ darabokra hullik. Szélsőséges az időjárás, háborúk dúlnak, bűnözés, szegénység, megannyi probléma kínozza a világot – ez túl sok nekem, nem tudom kezelni!

A Mester kortyolgatta a gőzölgő kávéját, és azt mondta.

– De ez nem a tiéd.

Sally most már igencsak frusztrált volt.

– De Mester, ezek a dolgok igenis hatással vannak rám! Úgy érzem, hogy az életem széthullik, mintha nem lenne kapcsolatom önmagammal. Állandóan különös hangokat hallok a fejemben, és nem tudom leállítani őket. Kérlek, mondd meg, hogy mit tegyek! Van valamilyen gyógymód, ami segíthetne?

A Mester nagyon türelmesen azt mondta:

– Ezek a gondolatok, amiket a fejedben hallasz, nem a tieid.

Sally kezdett dühös lenni. Érezte, hogy egyre idegesebb, és ez hatással volt a testére és az elméjére is. Már azt sem tudta, mi lenne a következő megfelelő kérdés, amit feltehetne a Mesternek, így hosszú ideig csak állt, nem tudva, mit tegyen. Végül azt kérdezte:

– De Mester, akkor mi az enyém? Azt mondod, hogy ezek a gyermekeimmel, az anyagi gondjaimmal, a világ borzalmaival kapcsolatos dolgok nem is történnek, pedig de! Hatással vannak rám! Hatással vannak a fizikai és mentális jóllétemre. Ha ezek nem az enyémek, akkor mi az enyém?

A Mester türelmesen üldögélt, valóban átérezve a nő szorongását, majd így felelt:

– Ezt a kérdést neked kell megfelelned, nem nekem. Csak te tudod felfedezni, hogy mi az, ami valójában a tiéd. Most pedig, kedves Sally, ideje, hogy magamra hagyj, hogy élvezni tudjam a reggelimet. És kérlek, ne is gyere vissza addig, amíg meg tudsz felelni arra a kérdésre, hogy mi a tiéd!

#uniomystica #uniomysticakiadó #Adamus #AdamusStGermain #StGermain #EgyMesterEmlékiratai