Szenvedés nélküli élet

Szerző: | febr 5, 2022

Az élet változás. Folytonos változás. Már nem ugyanaz vagyok, aki 7 évvel ezelőtt volt, és pláne nem ugyanaz, aki 7 évesen voltam. Vannak sejtjeink melyek naponta cserélődnek és vannak melyeknek több idő kell, de 7 év elteltével az utolsó sejtünk is kicserélődik. Ezt a folyamatot öregedésnek hívják az emberek. És mi van, ha én azt mondom, hogy a ráncok jelei maga a változás. Ez a 3D-s fizikai testemre vonatkozik. De van egy részem, mélyen belül, hívom én „léleknek, vagy nagybetűs Én-nek”, ami sosem változik. Örök. Sosem hal meg. Mindig fiatal, illetve nem érzi az idő múlását, mivel idő is csak itt van a 3D-ben. Szabad, mert nem terheli a múlt árnyai és nem rettenti a jövő sem.

Ez a részem, a lelkem egy az istenivel, egy Istennel. Ebben hasonlatos az ember Istenhez, és nem úgy, ahogy tévesen nemzedékről nemzedékre tanítják, hogy a külső, fizikai burok az, ami hasonlatos Istenhez, eképpen Istennek is emberi formája van. Isten nem ember. Egy intelligens energia, ami mindenütt ott van, bennünk is. Ez az energia a szeretet. (nem az a fajta szeretet, amit itt a Földön mi annak nevezünk.) Ez az AGAPÉ.

A szintiszta, feltétlen szeretet, ami áthatja az egész Univerzumot, és egyensúlyban tartja a dolgokat. Amikor a másik emberben, mondjuk a szemén át, a szemén keresztül meglátom ezt az isteniséget, akkor megértem, hogy én egy másik Te vagyok. Megérthetem, hogy ott mélyen belül valóban egyek vagyunk mindannyian és egyek vagyunk Istennel.

Hogy idáig eljussak, ez egy folyamat. Félre kell tennem az egomat. Nem megtagadni, nem elpusztítani, hiszen szükségem van rá itt a 3D-ben. Csupán félre tenni, hogy ne akadályozzon a látásban. Az ego egyenlő a kisbetűs én-nel, a személyiséggel, amivel tévesen azonosítjuk magunkat. A külső burok, a test, és amit képzelünk magunkról, hogy kik is vagyunk voltaképpen. pl: Venczel Ilának hívnak, mérlegképes könyvelő vagyok…és hozzáteszem a megkülönböztető jelzőt, hogy mérlegképes, és ezzel máris a másik fölé helyezem magam, aki csupán csak mezei könyvelő. Egy ilyen kijelentés hatalmas egóra utal. Vagy: van egy gyermekem, a neve…. Ő nem az enyém, hiába a birtokos eset. Ő egy egyéni lélek, én csak büszke lehetek arra, hogy engem választott ki arra a nemes feladatra, hogy a kezdeti lépésekben segítsek neki itt a Földön.

Ő egy ajándék. Vagy: jógaoktató vagyok, és az a célom, hogy az embereknek irányt, utat mutassak…. Sajnos itt is szembe találkozunk a hatalmas egóval, ezt spirituális egónak nevezik.

Szóval az egónk sok sok esetben akadály és az elmével együtt elfedi a valóságot, de neki ez a dolga.

A te döntésed, hogy mikor hagyod abba a szenvedést, ami ez által keletkezik.

Valamikor régen három nagy bölcs született  három ókori civilizáció bölcsőjében. A görög világban Püthagorasz, Indiában Gautama Sziddhártha (Buddha) és Kínában Lao-Ce. Ők kortársak voltak, mégsem találkoztak. Azért jöttek, hogy átadják az üzenetet, hogy szenvedés nélkül is lehet élni. Ők a tudat evolúcióját vitték végbe, de sajnos tanításaikat kevesen hallják meg.