A MEDITÁCIÓ – BUDDHA SZERINT

„Az elmém majomként ugrándozik ide-oda. Áruld el nekem barátom, fektessek-e nagy erőfeszítést az elme összpontosításába, vagy csak hagyjam, hadd kalandozzon kedvére?
– Egyiket sem tanácsolom, Nandiní – felelte a Buddha.
– Zenész vagy, szitáron játszol. Hogyan hangolod fel a hangszered?
– Figyelmesen, hogy a húrok ne legyenek se túl lazák, se túl feszesek. A szitár
csak akkor szól szépen.
– Ugyanez a helyzet az elmével, Nandiní. Találd meg az egyensúlyt! Kerüld a szélsőségeket! A legjobb a középút. Ne kényszerítsd az elmét túlzott összpontosításra, de azt se engedd, hogy ide-oda kalandozzon! A meditáció a figyelemről szól, arról, hogy tudatában legyél a légzésednek, a testtartásodnak, az érzéseidnek, az érzeteidnek, a gondolataidnak és mindannak, ami áthalad a tudaton, valamint magának a tudatnak, bárminek, ami benned, illetve közted és a világegyetem között zajlik. A meditáció nem csak annyit jelent, hogy
üldögélünk egy órát itt, egyet amott, a meditáció életforma. A meditációt folyamatosan gyakorolja az ember. A meditációt és a hétköznapi életet nem lehet különválasztani. Amikor többé már nem köt a múlt vagy a jövő, amikor teljesen jelen vagy itt és most, az a meditáció.”

Részlet Satish Kumar: A buddha és a terrorista c. könyvéből.