Alázat kontra alázatosság I. rész

Van a hatha jógában egy ászana: a Jóga mudra. Amikor sarokülésből előrehajolunk, homlokunkat  letesszük a talajra, fenekünk lehetőleg ott marad a sarkunkon. Két karunk a hátunk mögött összefűzve. Szoktam közben mondani: ez az alázat póza.

De mi az az alázat? „Istenem legyen meg a te akaratod, ne az enyém.”

Amikor a karjaink összefűzését elengedjük és leengedjük a földre a karjainkat, egészen bele tudunk lazulni ebbe a pózba. Miért? Mert elengedtünk.

És valójában ez az alázat. Mert elengedem a görcsös ragaszkodásaimat. Az elengedés megengedés is egyben. Nem ragaszkodom az igazamhoz, nem ragaszkodom ahhoz, ahogy én látom a világot, akkor másnak is ugyan így kellene látnia, mert ha nem, akkor nem szeretem az illetőt. Valójában elfogadok mindenkit olyannak, amilyen. Elengedem az ítélkezésemet. Ha elfogadok mindenkit és mindent olyannak, amilyen, akkor a fejemben, a gondolataimban nem minősítem, nem ítélem meg. Nem kell egyetérteni, nem kell azonosulni sem másik emberrel sem más elvekkel. A létezését kell tudni elfogadni és megengedni, hogy mindenki olyan legyen, amilyen. Ha a másik lény felé udvarias tettetéssel viseltetem, de közben azt gondolom róla, hogy….nos, ez nem alázat. Az alázatosság az, amikor meghunyászkodom (többnyire félelemből) egy másik ember előtt, amikor őt magasabbra emelem nálamnál, amikor alacsony az önbecsülésem. Akár érdekből, akár egyéb oknál fogva, de mindig egy negatív energia és mindig rombolja mindkét felet. 

(A szótár szerint az alázat a latin humilitas szóból ered, a humus= föld. Erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. A lexikonok tele vannak ilyen-olyan meghatározásokkal ezzel a kifejezéssel kapcsolatban, melyek mind tudatnak velünk valamit, de lehet, hogy csak részleges tudást nyújtanak)

Istenem, legyen meg a te akaratod! – ez nem azt jelenti, hogy van valaki fent a mennyekben, vagy ücsörög egy rózsaszín felhő csücskén és oszt ki az emberekre, állatokra, lényekre jót és rosszat és balsorsot és jó életet, mennyet és poklot.

Isten nem ember, és nem olyan, amilyennek képzeljük. Egy nagyon magasan rezgő, intelligens, teremtő energia, ami átszövi az egész létezést, az egész Univerzumot és ami még azon túl van.

 Itt arról van szó, hogy tévesen hiszek valamiben, amit úgy vélek, hogy nekem az jó lenne, vagy én olyan vagyok, vagy én azt akarom, vagy szeretném stb. Amint ezt a kényszerű akarást elengedem és nyitottá válok, üres kehellyé, melyet meg lehet tölteni, ha kinyitom a tenyeremet és nyitva tartom, nem markolom össze, nem ragaszkodom, nem kapaszkodom, akkor bizony „CSODÁK” szoktak történni, legalábbis emberi nézőpontból mi annak nevezzük. Valójában az történik, hogy a lehetségesség tiszta mezejéből előbukkan valami, amire az ember elméje nem gondol. Egy tipp, egy lehetőség, egy gondolat, egy érzés, egy ihlet, egy sugallat stb. Nem ismerem magam eléggé (de ha ismerem is), nem tudom megítélni, hogy nekem mi a jó valójában, vagy, hogy mire van szükségem a fejlődésem szempontjából. Ha nem ellenkezem, akkor megszűnik az ellenállás bennem, megtörténik a megengedés.

Van úgy, hogy nem mindig happy, amit az élettől kapunk, de egészen biztos, hogy nekünk pont arra van szükségünk, csak ezt nem akarjuk elfogadni és ezzel feszültséget keletkeztetünk magunkban a világgal szemben. De, ha belefekszünk a „flow”-ba, az áramlásba, megszűnik a feszültség. Sok betegség gyógyítható így. Minél jobban taszítasz magadtól valamit – annál nagyobb erővel jön vissza.

Ha beengeded, ha megengeded az érzést – már nem lesz többé szükséged rá.

Mindkettő, amitől menekülsz és amire vágysz – benned van. Ezeket mind engedd be, engedd meg.

Minden úgy van jól, ahogy van. Amit a világban látsz, önmagad tükre.

Engedd meg, hogy mindenki önmaga legyen, ne te akard meghatározni a másik milyenségét. Engedd meg, hogy dolgok beléphessenek az életedbe, ne ellenkezz, csak mert te úgy képzeled, hogy azok biztos nagyon rosszak lesznek.

Engedd be a betegség érzését, vagy magát a betegséget és ami ezzel jár, engedd be a bőséget, a gazdagságot és ami ezzel jár… az életedbe, a szívedbe, az érzéseidbe, éld meg…és aztán engedd el.